Vésztőn született 1910. december 30-án és 99 éves korában Budapesten hunyt el 2010. október 16-án.

A Képzőművészeti Főiskolán 1928-1934-ig Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István tanítványa. A Római Szépművészeti Akadémián Ferruccio Ferrazzi a mestere. 1933-tól kiállító művész. A második világháborút követően ausztriai munkatáborból tért haza, sokáig politikai üldözött volt, a műtermét is elvették. Egy ideig Vecsésen, aztán Budapesten élt, és a Százados úti művésztelepen dolgozott.

Több mint 30 gyűjteményes kiállítása volt. Anyagai: kő, fa, vörösréz domborítás, égetett pirogránit és saját találmányú pirobronz. 1971-1975 között országgyűlési képviselő volt. Kossuth díjas, Ferenczi-díjas, Zala-érmes, Nuschloss-érmes. Több mint hatvan köztéri szobor, síremlék, relief fűződik a nevéhez, amelyek közül a fő művei: Szentháromság szobor, Kuruc lovas, Öntő, Olajfúró, Irinyi János, Zenélő lány, Ambrus Zoltán, Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen, Molnár C. Pál. Kondor Béla, Pesthy István, Bárdos Lajos és Gobbi Hilda mellszobrai, illetve síremlékei, és több egyházművészeti alkotás. Vecsésen a felsőtelepi iskola udvarán álló Petőfi mellszobor az ő alkotása.

1970-ben egy diófa szobráért VI. Pál pápa emlékérmet adományozott neki. 1999-ben a Magyar Kultúra lovagja kitüntetésben részesítették. Ugyanebben az évben megkapta a VIII. kerület Józsefváros becsületkeresztjét. 2000 nyarán felavatták Budapesten, a Kálvin téren, másfél alaknyi Kálvin János szobrát. 2001-ben augusztus 20. alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, 2002-ben a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével, majd 2008-ban a Magyar Köztársaság tisztikeresztjével tüntették ki. Sarkadon, a Kőrösháti temetőben alussza örök álmát.