Kereskedő, boltos, akit csak Lenci-ként ismertek Vecsésen. 1914. szeptember14-én született Vecsésen és itt is hunyt el 2004. május 14-én. Fiatal korában Dr. Kemenesi (Kellner) Mátyás doktorék Anna utcai otthonában főzött, mosott, takarított, s afféle mindenhez értő emberként elvégzett minden ház körüli munkát.

A II. világháború után évtizedekig a Halmi-telep egyetlen, de messze földön híres Bem utcai fűszerboltjának, az egykori kefegyár épületében nyitott vegyeskereskedésnek volt a vezetője, amit a Lőrinc keresztnév svábos becézéseként Lenci-boltként emlegettek. Jól választotta meg a csapatát, akikből már csak Mogyorósiné és Szentesiné él. A kereskedés és az emberek szolgálata volt az élete, amit nagy alázattal, és a vásárlók érdekeinek és jogainak tiszteletben tartásával végzett. A Hangya-boltokhoz hasonló rendszerű Lenci boltban a rajzszegtől a petróleumig, a gerslitől a kimért tejig, ecetig, a falvédő papírokig, a pékáruig minden élelmiszer és szatócsáru kapható volt.  Idős visszaemlékezők szerint a Lenci bolt előtt még a Rákosi-rendszerben megszokott sorban állások idején sem szabadultak el az indulatok. Az akkori vásárlások könyvébe sokszor nagyobb összeget rögzített, hogy segítsen az embereken. Fizetési napokon különös figyelemmel volt az idős és nagycsaládos vásárlókra, s nem ritkán a sokat vásárló nagymamáknak, édesanyáknak a boltos a saját biciklijén maga tolta haza a bevásárolt holmit. Buzgó katolikusként az első áldozások, bérmálkozások idején a szülők kérésére ő irányította az akkori Martinovics-téri plébánián az egyházi személyeknek a főzést és feltálalást. Soha sem gazdagodott meg, a sűrű fillér, ritka forint elvet vallotta, és a kereskedést a vásárlók, az emberek szolgálatának tekintette.

Nyugdíjazása után még több éven keresztül a piacon is árusított. Az egykori Lenci-bolt hosszú épülete ma családi házként szolgál.