(2220 Vecsés Magyar u. 7.) Cegléden született 1918. június 15-én és 1992. 04. 29-én hunyt el Budakeszin.

Kántortanítói oklevelét 1938-ban a Jászberényi Tanítóképzőben szerezte. Lajoskomáromban, Boldogkőújfaluban és Nádasladányban segédtanítóskodott, majd 1941. október 17-én a felsőtelepi iskolához nevezték ki kántortanítónak. 1942-től katona, majd a háború végén szovjet hadifogságba került. Csak 1948. december 20-án tért haza. A Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakán tanári diplomát szerzett. 1961. szeptember 1- 1978. június 30-ig a felsőtelepi általános iskola igazgatója volt. Emellett tanított a vecsési gimnáziumban is. A II. világháború után Vecsésen az ő igazgatósága idején a Petőfi téri iskolában kezdték el a német nyelvet először tanítani, mert a falusi iskolában a község párt és állami vezetése politikai okokra hivatkozva nem támogatta a nemzetiségi nyelv oktatását. Igazgató-tanári működése mellett jelentős népművelési munkát is végzett. Egyházi és világi énekkarokat szervezett, ami abban az időben nagy bátorság volt egy állami alkalmazott részéről. A pedagógus kórust 1950-ben Balla Pétertől vette át és 1952-ig vezette. Évtizedekig rendszeresen tartott TIT-előadásokat, ismeretterjesztő esteket. Az igazgatói munkát kötelességszerűen látta el, de igazán tanítani szeretett. Ezt igazolja, hogy nyugdíjazása után még 11 évig tanított.