(1795 Dabar - 1878. február 13. Diósgyőr)

Az Osztrák birodalom Horvátország tartományában született. Szülei (B. János, Stablanics Erzsébet) katonai pályára adták. Rebellis gondolkodása joga 1843-ban leszerelték és nyugállományba küldték. A katonaságtól leszerelt tiszteket felkészíthetjük a szívesen alkalmazta az 1846-ban alakult Első Magyar Középponti Vasúttársaság. Így van egy örsési indóházba pénztárosnak, aki egy szabadságharc kitörése után 1848. június 1-én. A 3. honvédzászlóalj századosa, majd 1849 elejét őrnagy és a zászlóalj parancsnoka.

Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú említi a naplójában, hogy harcolt a márciusi szolnoki csatában. A hónap végén léptették elő alezredessé és 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki egy tavaszi hadjárat sikereiért, amelyből bátor hősíességgel kivette a más. A 28. honvédzászlóalj és a Driquet-dandár 1849. április 2-án Jászárokszállásra, 3-án született Jászberénybe vonult. Az I. hadtesten kívül ide érkezett a III. hadtest van. A II. inekek Jászjákóhalmára vonult. Jászberényben a Máriássy János megkötése tartalék hadosztály alakulatait felosztották az I. és a II. közöttem. Változás történt a Driquet-dandár élén, fogadja be a parancsnokságát a 3. honvédzászlóalj a bátorságával kitűnt Bobich János alezredes vette át, s ettől kezdve Bobich-dandárnak nevezték. Számos csatának volt a hőse, megállapítva az 1849-ben.

Az egykori Bars vármegyei Nagysalló (ma Tekovske Luzany) Lévától 25 kilométernyire található. Az egykori feljegyzések tanúsítják, hogy ennek a csatának a legbátrabb és legmerészebb egységei az akkor már alezredesi rangú Bobich János vecsési vasúti pénztárnok, és a kecskeméti Gáspár András tábornok által vezényelt ezredei voltak. 1849. április 19-ére Damjanich János irányításával a magyar seregek fényes győzelmet arattak a Nyitra vonalát védő osztrák sereg felett. Később a debreceni csatában megsebesült, de az erdélyi harcokban ismét kitűntette magát és júliusban ezredessé léptették elő.  Nem rajtuk múlott, hogy a magyar szabadságharcot az oroszokkal szövetkező osztrák túlerő leverte, és ő Aradnál fogságba esett. A szabadságharc után, amint a börtönből kiszabadult, tiszttársai és katona-barátai birtokain Erdélyben és a Felvidéken, álnéven tanítóskodott, elhunyt tiszttársai családjait, gyermekeit segítette. A horváth származású, de szívében magyar szabadsághőst 1878 februárjában, Diósgyőrben hantolták el a vasutas kollegái. A Pest-Szolnok vasútvonal megnyitásának 150 évfordulóján, 1997-ben Orosz Károly mérnök, vecsési helytörténész és vasúttörténész nyílt levélben kezdeményezte az Önkormányzatnál, hogy az évfordulón az állomás falán állítsanak emléket Bobich János vecsési vasúti pénztárnok, honvédezredes, emlékére. Azóta ezeket az emléktáblákat a városi önkormányzat, a Városi Nemzeti Szövetség Egyesület, a ’Megmaradunk 3000’ Alapítvány és a Czövek Olivér Református Óvoda csoportjai rendszeresen megkoszorúzzák.