Általános iskolai tanulmányait az Andrássy telepi Elemi Népiskolában az apácák irányításával végezte, majd Budapesten szobafestő mázoló szakmunkásvizsgát tett. A Budapesti Szakipari Vállalatnál dolgozott, s közben sportolni kezdett.

 Édesapja 14-szeres magyar válogatott ökölvívó volt az 1930-as években, s az ő keze alatt tanulta a bunyó titkait. Az édesapja akkor a Vecsési Lokomotív SC edzője volt, s így ő is a vecsési csapatban kezdett. Első említésre érdemes meccsét 1948-ban nyerte meg a vecsési ringben.

 A MÁV Állomás előtti egykori Barta féle vendéglő (későbbi nevén Lokomotív étterem, ismertebb nevén a Loksi, ma Játék- és roulette-szalon) nagy termében tartotta id. Farkas Sándor a vecsési fiataloknak az edzéseket, és olykor a verseny is abban a teremben volt. A fejlődés reményében került Budapestre a Radiátor Gyár csapatába, ahol sokkal jobbak voltak a feltételek az ökölvívók számára. Aztán onnan is továbbment és a X. kerületi Dózsa csapatában, majd a Vasasban és a Dinamó csapatában bokszolt. Előbb a középsúlyban nyert magyar bajnokságot (1954), majd a félnehézsúlyban is magyar bajnok lett (1955).

 A Dózsa csapatában 1954-ben a Belügyminisztériumhoz tartozó intézmények bajnokságát (Sopron), 1955-ben Budapesten Hadsereg Bajnokságot nyert. Az 1956-os forradalom után sok ökölvívó szakember és csapattárs elhagyta az országot, vagy a forradalom alatti tetteiket torolták meg, s jobb esetben börtönbe kerültek, de volt, akinek nem könyörült a kádári hatalom. 1957-re mégis színvonalas volt a Budapest bajnokság, ahol súlycsoportjában megnyerte a versenyt.

 Ismét felfelé ívelt volna a pályája, de egy tragikus baleset érte, a vonat elütötte Ferihegynél és a jobb lábát elvesztette. Nem adta fel. A gyermekeket kezdte tanítani a bunyó alapjaira, de erre csak a régi egyesületénél volt lehetőség. Vecsésen csak 1980-ban alakult meg az ökölvívó szakosztály, amelynek három évtizeden át ő volt a szakosztály-vezetője. A szakosztály csapata azonban nem a Vecsés SE keretében, hanem Dobrovitz József elnök támogatásával a Ferihegy SE-ben versenyzett. A Ferihegy TSZ jó anyagi és tárgyi feltételeket biztosított az ökölvívó szakosztály működéséhez, jöttek is az eredmények. Három év után mégis el kellett válniuk a TSZ-től, mert a község sportegyesülethez sorolták őket.

 Örökös küzdelem volt az életük az erősebb szakosztályokkal, főként a labdarúgókkal, mert a kisebb szakosztályok, mint az asztalitenisz és az ökölvívás, nagyon szerény forrást kapott a működéséhez. Az eredmények azonban a kemény munkának köszönhetően lassan beértek. Két évvel ezelőtt adta át a szakosztály vezetését Seres Attilának. Az ökölvívók a szakosztály 32 éves fennállása alatt több mint két tucat magyar bajnokságot, számos előkelő helyezést és jó hírnevet nyertek Vecsés számára.

 2012-ben különösen sikeres év volt, mert 12 súlycsoportban a magyar bajnokság érmeit vecsési versenyzők nyerték, köztük lányok is. Mindez örömmel tölti el a 80 éves ökölvívó bajnokot, aki a Damjanich utcából ma is eljár a Kálmán utcai ?bunyó-barlangba?, hogy hétfőn, szerdán, és pénteken figyelemmel kísérje a Varga Viktor által vezetett edzéseket, a gyerekek mozgását. Sajnos 2013. május elején Varga Viktor váratlan, és tragikus elvesztése befolyásolta a vecsési bunyósok hangulatát és eredményeit is. Az élet azonban megy tovább és Sanyi bácsi továbbra is eljár az edzésekre, neki ez az élete és a hobbija is. Munkásságát Vecsés 1995-ben Róder Imre díjjal, 2001-ben Sport Érdeméremmel, 2010-ben Vecsés Sportjáért Érdemérem II. fokozatával ismerte el.