Grassalkovich II. Antal (herceg, gyaraki)

(Gödöllő, 1734. augusztus 24 – Bécs, 1794. június 5.). Édesapja, I. Antal (1694-1771) a Rákóczi szabadságharc utáni évtizedekben az ellenreformáció kiterjesztésében való részvételével és a bécsi udvarnak tett szolgálataival hatalmas földbirtokokat szerzett. A gödöllői birtokot – melyhez Vecséspuszta is tartozott - 1727-ben szerezte meg. Fiát, II. Antalt Mária Terézia 1755-ben kamarai tanácsossá, 1758-ban császári királyi kamarássá, 1772-ben koronaőrré nevezte ki, majd 1784-ben nagyméltóságú címmel hercegi rangra emelte. A Grassalkovich család tagjai mindvégig Mária Terézia és II. József odaadó hívei voltak. Családjukhoz fűződik a pozsonyi országgyűlésen a magyar nemesek részéről elhangzott híres mondás: Vitam et sangvinem (életünket és vérünket) a császárnőért. II. József osztrák császár 1785. augusztus 22-én lehetővé tette a jobbágyok szabad költözködését. Ezt kihasználva Grassalkovich II. Antal elhatározta, hogy betelepítésekkel intenzív módon hasznosítja puszta-birtokait. 1786. június 14-én Pozsonyban írta alá és hirdette ki Vecsés telepítési szerződését , ami a község újratelepítését eredményezte. 50 család részére biztosított házhelyet és termőföldet: összesen 1730 magyar hold területet. Innen számítható az újratelepített Vecsés története. A betelepítés azonban hivatalosan majd csak 1797-re fejeződött be. A nevét őrzi a Grassalkovich Antal Kéttannyelvű Általános Iskola és a Bálint Ágnes Kulturális Központban róla elnevezett terem. 

Földbirtokos